Egy feleség gondolatai.
Sokan és sokfélét írtak az ARNI módszerről. Pásztor Gabriella, aki ezt a módszert elhozta nekünk, nagyot tett egy csoportért, a beteg emberekért. Érintett félként, feleségként írom le most, hogy miért fordultam segítségért a STROKE Neuro Rehab-hoz.
2013 óta parkinsonos a férjem, aki 75 éves, ráadásul Heine-Medines is 5 éves kora óta. Tavaly szeptemberben kórházba került másfél hétre. (Keringési probléma.) Egy magatehetetlen embert kaptunk haza, gyógyszert bevenni nem tudott, kommunikálni is alig, gond volt az evés-ivás stb. Nagymértékű fogyás, részéről teljes belenyugvás, elerőtlenedés következett. Egy hét után én 2 napig csak sírtam, zokogtam, de azért próbáltam etetni stb.
Nem vagyok sírós, szinte sosem sírtam. De ez valahogy átütötte a férjemnél belenyugvás és a beletörődés falát, elkezdett minimálisan enni.
Körülbelül 3 hónap után kezdett megváltozni a helyzet. Megérezte, hogy szükség van rá, szeretik. Vártuk a javasolt gyógytornászt a helyi rendelőintézetből, de csak nem jött. Közben házi próbálkozás volt a mozgatásra. Ilyenkor véletlenül sem akar ártani az ember, tehát elkezdtem törni a fejem, mi a teendő. Mit tehet egy feleség 50 évi házasság után, hogy újra legalább egy kis csoszogás, kis felülés, kis kiszállás az ágyból legyen?
Korábban már voltunk az Apáthy utcában, ahol bizony ennyi évesen 3 órát végig tudott mozogni, hála a csodálatos ARNI módszernek. De menni ugye ilyen állapotban, nem tudtunk. A pszichés megerősítést én maximálisan próbáltam megadni. A fiam segítségével korábban már beemeltük a tolószékbe, ahol elkezdett ülni egy kicsit. Lett egy kis reménye. Így nem sokat bírt, de megérezte a lehetőséget. A reményt.
Legvégső kétségbeesésemben felhívtam a Stroke–Rehabot, mit tudnának, vagy tudnának-e segíteni egyáltalán. Van-e tanácsuk esetleg.
Tudtak – Füzesi Kriszta személyében. Egy remek szakemberrel elkezdtük a munkát.
Első eredmények: úgy beindult a vizelet, hogy csak na. Több lett a széklet, megszűnt a szorulás. A beszéd jobb lett. A férjem megtartja lábemelés után a lábát, megemeli a popsiját, akár többször is. (Inkontinens betegről beszélünk.) Arra a kérdésre, hogy mennyit vállal be: még, ötöt, még tízet. Segédeszközökkel – bottal, labdával, létrával – megindult a hasizom működése, a férjem átemeli a lábát a másik ágyra, segíti az átfordulást, és még csak az elején tartunk!
Kis eredmény is nagy öröm.
A parkinsonosoknak én abban látom hozzátartozóként a módszer alkalmazásának a nagyságát, hogy kitolja a – sajnos-törvényszerűen bekövetkezendő – rosszabbodó helyzetet, akár évekre. Segít egy normálisabb, emberibb élet élésében.
A parkinsonosoknak én abban látom hozzátartozóként a módszer alkalmazásának a nagyságát, hogy kitolja a – sajnos-törvényszerűen bekövetkezendő – rosszabbodó helyzetet, akár évekre. Segít egy normálisabb, emberibb élet élésében.
A stílus maga az ember – az ARNI módszer pedig a leghumánusabb, embertisztelőbb módszer. Egységben fejleszti a testet és a lelket. Hitet ad, belénk sulykolja, hogy kepések vagyunk rá, meg tudjuk tenni.
Nagy tanulság: A szeretet erején túl nem várni a sültgalambot. Hétköznapi csodák igenis vannak, főleg, ha azt egy család és egy komoly szaktudású trénercsoport idézi elő.
Köszönjük, hogy vannak!